A Csókás vár
Valamikor réges-régen csodálkozva hallgattam nagymamám meséjét a Csókás várról és a tündérleányról, akinek levágták a haját, és szétszórták a vár oldalán. Amikor akkorára nőttem, eljártunk az erősdi Csókás hegy oldalára árvalányhajat szedni.
A hideg időjárás miatt, az idei év kicsit később hozta el a várva várt árvalányhaj megjelenését. Június első szombatján viszont nagy örömmel másztam fel a Csókás hegyre ahonnan belátni a szép Barcasági-medencénket, tisztán látszottak a Persányi-hegyek, a Királykő havas, a Cenk, a Bucsecs. Közben néztem az Olt kanyargós útját, és arra gondoltam, ilyen az ember élete is, vannak simább, egyenesebb szakaszok, utána meg jön egy nagy kanyar, és így folytatódik, míg a Dunába, vagy véget nem ér.
A hegyoldalban akkor kezdett virágozni a gyönyörű törpemandula, megpihentem a nagy tölgyfa árnyékában, majd azzal búcsúztam el, hogy jövőre ugyanitt találkozunk, el ne mozduljon, várjon vissza!
B.É.
