Szentgyörgy Pince

A legenda szerint Háromszék vármegye főispánja, Potsa József, okos ember hírében állt, és nem is véletlenül. Őfelsége, a császár, akit ma kedélyesen csak Ferenc Jóskának emleget a magyar köznyelv, sok titkát bízta rá Potsa uramra, erre a nézeteihez szigorúan ragaszkodó székely nemesemberre.

Ez a történet azonban mégis főispáni pincéről szól. A vármegye háza, a mai Bod Péter Megyei Könyvtár épülete hajdanán ugyanis épp az ő lakhelye volt. Az épület ura nem véletlenül lett császári tanácsadó, mert az esze igencsak a helyén volt. Lám, feleséget is okosan választott: szép asszonyt, aki kedves is volt, és jó hozománnyal érkezett, ami ezen esetben szőlőt jelentett, és ha ezt Potsa József pincéjéből nézzük, akkor bort, de nem is akármilyent, hanem jóféle, Küküllő menti nedűt.

A Potsa családi legendárium szerint a jó bort, pedig jó pincében illik tárolni, ami épp a vármegye háza alatt kapott helyet. A tekintetes urak akkoriban csak úgy adták a kilincset egymás kezébe, többek közt olyan híres emberek is, mint Jókai Mór, Mikszáth Kálmán, vagy Klapka György és Gábor Áron.

Néhanapján, persze maga főispán is megtisztelte jelenlétével az óriás hordókat. Olykor alaposan elidőzött odalenn, és aki nem ismerte alaposan, azt gondolhatta, hogy már sem a székelyek gondjai, sem a Kaiser főfájása nem érdekli az elöljárót. Hogy valójában mit gondolt, mit nem, azt ma már nehezen tudnánk megválaszolni, annyi azonban bizonyos, hogy a jó bort, mint minden becsületes magyar ember, Potsa uram is nagy becsben tartotta. A világ minden dolgában tökéletességre törekvő háromszéki nemesnél, a bor is magas mércének kellett megfeleljen: elvégre a császári udvarban sem akármilyen nedűhöz szokott a Potsa kamarás úr szája.

Így történt, hogy a hajdani borospince kiváló híre messzire szállt a nagyvilágban. Az idő telt, a pince pedig visszakövetelte a maga jussát. Potsa József pompás háztartásának emléke ott ragadt az öles falak közt.

A Szentgyörgy Pince étteremben újraéledt a főúri boros pince régi fénye, amelynek falai közt hajdanán oly sokan érezték jól magukat. A történelmi boltívek, a meghitt fényű világítás, a figyelmes kiszolgálás, és a hagyományos erdélyi konyha finom fogásai egyéni hangulatot teremtenek. A Szentgyörgy Pincében Potsa József is szívesen időzne egy pohár bor és egy kiadós ebéd mellett. Ez az étterem azonban a mának szól, messze földről érkezett hírességek és mosolygó vendégek egyaránt állítják, hogy a mi ételeink megőrizték a letűnt korok lakomáinak ízvilágát.