„Szent György” és „Szent Miklós” Ortodox Katedrális

Felső-Háromszék északkeleti részén, a Lemhény és Kézdialmás közötti síkságra benyúló Szent Mihály-domb tetején magas várfallal körülvett templomvár emelkedik. A két szomszédos falu szükségére és annak közös hasznára épült. Az ovális várfallal övezett udvar közepén álló egyhajós torony nélküli teremtemplom a 15. század végén, a 16. század elején épült egy korábbi templom helyén. A gótikus épületet a rákövetkező századokban többször átalakították, de ebből a korból fennmaradtak a templomfal külső oldalainak támpilléreit borító gótikus esővetőkövek, valamint az alapzati rész faragott párkánya. Ugyancsak ebből a korszakból való a diadalív felirata is: „Olimu erat Scriptum 1510”. A legnagyobb méretű átépítésre 1777-ben került sor. Azóta ebben a barokk formájában áll. Ekkor húzták fel a csigavonal vezetésű, karéjos szoborfülkés oromfalát, valamint ennek kicsinyített mását ugyanazon oldal portikuszának oromzatára. A várfal keleti oldalán nyíló harangtornyot barokk hagymakupolával koronázták. Északi és deli oldalon a várfalat egy-egy félkör alakú, többszintes torony erősíti. A várfal udvar felőli részéről, szabályos közönként, alacsonyan elhelyezett lőrések nyílnak. Valószínű, hogy maga a várfal is korábbi az 1777. évi barokk átépítésnél. A templom előzetes bejelentkezés alapján látogatható, a 0746-235285-ös telefonszámon.

A település kőtemploma feltételezhetően a XIII. század második felében épühetett. a XV. század végén, XVI. század elején teljesen lebontották és helyére egy nagyobb méretű, szélesebb templom épült későgótikus stílusban.  A XV. században már várfal vette körül. 1791-1797 között újjáépítik a várfalban lévő tornyot, ami sajnálatos módon 1798-ban leomlott.  1802-ben földrengés rongálja a templomot, melynek következtében jelentősen átalakították.  1806-ban lebontják a szentély részt a diadalívvel együtt és meghosszabítva kelet felé, egyenes záródásura építik újra. 1818-ban befalazzák a déli kaput, és megépítik a déli portikuszt bejárattal, valamint a külső karzatfeljárót a keleti oldalon.  1864-ben teljes tetőcserére került sor. 1912-ben lebontják a várfalat, 1914-1922 között felépül a déli portikuszhoz ragasztott új torony. 1977-ben újra földrengés rongálja meg a templomot. A földrengés okozta törmelék eltávolításakor került elő a nyugati fal belső oldalán levő róvásírásos felirat, valamint a nyugati és északi oldalon végigfutó gót betűs latin felirat, melynek  keletkezési ideje a XV-XVI. századra tehető. A róvásfelirat  sok úgynevezett ligatúrát tartalmaz, ami miatt több lehetséges megfejtés is született az idők folyamán. Volt aki a „Dánok” szót vélte benne felfedezni,  Mike Bálint és Kósa Ferenc olvasata: „Kádár István esdik urának, Istenének porig”, Zomorainé Cseh Mártánál  „Add reggelre édes asszony képed Istennek” jelenik meg. Technikájára nézve a karakterek karcolva, karcolva és festve, valamint csak festve kerültek a falra. A gót betűs latin felirat fordítása: „ az Úr 1526. esztendejében Szent Katalin templomának fedele és boltozata megkezdetett, felépíttetett és befejeztetett …omelh vezető kőműves által, szeptember 29-én”. A templombelső berendezési tárgyai közül említést érdemel a 1765-ben készült úrasztala, mely a szászbudai Gregorius Rösler asztalosműhelyében készült, dálnoki Miklós Péter adományaként, valamint a szószékkorona, amelynek legrégebbi  felirata 1779-es. A festett pad- és karzatelők Hervai Katalin és Mike József munkái. Az Egyházközség birtokában három harang van. Az elsőt 1530-ban öntötték, majd 1799-ben Brassóban Andrásofszki mester műhelyébe újraöntötték. Felirata: „EZERÖTSZÁZHARMINTZBAN ÚJ S RITKA VOLTAM, EZERHÉTSZÁZKILENTZVENNYOLTZIG SZOL. …DÁLNOKNAK TORNYOSTÓL LEROMLOTTAM, EZERHÉTSZÁZKILENTZVENKILENTZBEN BRASSÓBAN ÚYULTAM.” A második harangot 1926-ban a türingiai Schilling és Latterman gyárban öntötték. Felirata: „ELŐDÖMET HARCBA VITTÉK, ÉN A BÉKÉT HIRDETEM, AZ ÉLŐKET ÉLNI HÍVOM A HALOTTAKAT ELSIRATOM. ÖNTETTE A DÁLNOKI REF. EGYHÁZ HÍVEINEK ADOMÁNYÁBÓL 1926-BAN.” A legifjabb harangunkat 1995-ben öntötték Marosvásárhelyen. Felirata: „Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk.. Róm. 8,31 Dálnok 1995, Öntötte Rácz Sándor és fiai M.VÁSÁRHELY.” Amennyiben felkeltettük érdeklődését, szívesen látjuk közösségünkben, hogy élőben is megmutathassuk ezt az értékes templomot környezetével együtt. Előzetes egyeztetés alapján a templomot csoportok látogathatják a látogatási időn kívül is!

A műemlék helyén egy régi román stílusú templom létezett, amelyet a XV. század végén és a XVI. század elején gótikus stílusban átépítettek. A mai hajó-szentély térfűzésű templom 1782-1785 között épült az előző helyére. A vártemplom jellegzetességét kettős várfala határozta meg, ma már csak a külső védőfalat láthatjátok, a belső falnak csak maradványai vannak. A várfal korai eredetére utalnak a védőfolyosóról nyíló, téglával boltozott szuroköntők. A kilátás páratlan panorámát nyújt, innen belátható nemcsak a falu, hanem Alsó-Háromszék és a Barcaság jelentős része is. Hasznos infó: A látogatáshoz előzetes egyeztetés szükséges.

⛪ A templom mai késő gótikus alakját valószínűleg 1547-ben nyerte el, ekkor építtette át saját költségen Daczó Pál patrónus. A sorozatos földrengések többször is kárt tettek a templomban. Az egyházi építményt eredetileg két fal – várgyűrű – vette körül, és két védőtornya volt. A külső falat az egyházközség 1786-ban lebontatta, ezekből a kövekből építették, II. József rendeletére, a német iskolának szánt épületet, mely a harangtorony mellett áll és napjainkban kántori lakként szolgál. A vártemplom cíntermében számos kiemelkedő, Sepsiszentgyörgy nevéhez köthető személyiség sírhelyére bukkanhatunk: itt nyugszanak – többek között – Császár Bálint és Gödri Ferenc polgármesterek és Málik József, a Székely Nemzet című napilap alapító szerkesztője. Ide állították fel újra Váradi József és Bartalis Ferenc 1848-as vértanúk obeliszkjét. A védmű temető felőli ívét számos kopjafa övezi. A legelsőt 1983-ban állíttatták 1943-ban végzett Mikós véndiákok. Azóta több mint hetvenre nőtt ezen kopjafák száma, melyek a Székely Mikó Kollégium elhunyt tanárainak és diákjainak emlékét őrzik. 📌 A teljeskörű templomlátogatáshoz előzetes telefonos egyeztetés szükséges!

A nagyajtai unitárius templomerőd a település legrégebbi építészeti és művészettörténeti épületegyüttese. Az 5 m magas fallal körülvett, két bástyával védett templomvár a település legmagasabb pontján, a „Varjúfészek” nevű dombon épült dokumentumok szerint a XVI. század második felében, illetve a XVII. század elején. Az erőd belső udvarán áll a XIV. századi késő gótikus, hálós boltozatú templom.  Legértékesebb elemei a kehely formájú szószék, amely négy kőből faragott kazettából tevődik össze, valamint az ugyancsak kőből faragott, 1710-ből származó korlát. Régiségét tekintve Erdély hatodik legrégibbi szószékeként tartják számon. Figyelemre méltóak a karzatot díszítő festett kazetták, amelyek a helyi népi motívumok elemeit hordozzák.  Fontosabb javításokat az 1990-es években nyílt lehetőség elvégezni: 1993-ban renoválták a kaputornyot, 2000–2002 között sor került az északnyugati torony helyreállítására. 2019–2021 között az épületegyüttes egészét restaurálták. A vártemplom hétfőtől péntekig látogatható, hétvégén előzetes egyeztetés szükséges.

⛪ A XIII. században épült templom több építészeti stílusjegyet őríz: román, gótikus, reneszánsz és barokk elemeket. A XIV-XV. századból származó Szent László legendát ábrázoló fali freskók, a kunok elleni harcát bemutató képsorok, Erdély legjobb állapotában fennmaradt freskói közé tartoznak.  A templom legrégebbi és legértékesebb elemei közé sorolható a több évszázados keresztelő kút, valamint a 103 darabból álló, egyedien festett kazettás mennyezet, melyek közül néhány 1629-ből származik. A műemléktemplomot a művészetek, régiségek és a szakrális történelem kedvelőinek ajánljuk. ❗️ A templomban nincs állandó látogatási program, ezért kérjük, hogy telefonon jelezzétek látogatásotokat legalább egy órával az érkezésetek előtt.