„Kuncsaftjaink úgy érzem kitartottak mellettünk, úgyhogy így köszönjük és hálásak is vagyunk nekük, hogy sikerült egy ilyen helyzetben is fennmaradnunk” – interjú Lukács Covaciu Cristinával, a kézdivásárhelyi Belly Food adminisztrátorával

Interjúsorozatunk folytatásaként a kovásznai és kézdivásárhelyi éttermek, pizzázók és gyorséttermek tulajdonosait kérdeztük arról, hogy hogyan érintették vállalkozásukat a koronavírus miatt hozott intézkedések, hogyan tudták leküzdeni ezt az időszakot és hogyan maradtak talpon.

Mesélne az étteremről, mióta működik, milyen ételek találhatóak a menüben?

2015 augusztusában nyitottunk, nyár végén. A férjem azelőtt Angliában élt, ott tanulta ezt a szakmát. Londonban volt szakács, ott szerette meg, ott tanulta meg, úgyhogy ez nem is volt kérdés, hogy amiután hazajön, akkor itthon szeretné kamatoztatni, azt a tudást és azt a pénzt itthon szeretné befektetni, amit ott szerzett. Lassan már öt éve, hogy itthon vagyunk. Kézműves hamburgerezőnek, szendvicsezőnek nevezném magunkat, többféle húsból készítünk, minőségi alapanyagokból, de vegetáriánus vendégeink is találnak fogukra valót.

Hogyan érintették a vállalkozást a koronavírus miatt hozott óvintézkedések? Mennyire volt nehéz alkalmazkodni a megszorításokhoz?

Kezdetben sokként ért minket ez a hír. Szóval az első két hét elég ijesztőre sikerült. De muszáj volt felülkerekednünk ezen a helyzeten. Kiszállításunk nekünk eddig is volt, nem volt ez idegen a vendégeink számára. Amit muszáj volt megtennünk, az az volt, hogy a nyitvatartási programunkat egy kicsit vissza kellett vennünk. A kollégáink szerencsére nagyon dinamikusak, nagyon nyitottak voltak, hogy minél gördülékenyebben menjenek ezek a változások, amiket behoztunk.

Milyen óvintézkedéseket vezettek be?

Első körben behoztuk a kártyával való fizetésnek a lehetőségét, hogy minimalizáljuk a kapcsolatot a vendégekkel. A kesztyű és maszk használata alapdolognak számít nálunk. Sokat fertőtlenítünk. Mindenképp azon vagyunk, hogy megóvjuk a vendéginket és egymásra is nagyon vigyázunk.

Mit gondol a jövőt illetően?

Mi szerintem elég optimisták vagyunk. Úgy vagyunk vele, hogy már a nehezén reméljük, hogy túl vagyunk. Reménykedünk abban, hogy minél hamarabb találkozhatunk a kuncsaftjainkkal, a leülő vendégeinkkel. Várjuk őket nagyon vissza. Szeretnénk már személyesen is találkozni velük, nem csak telefonon beszélni. Kuncsaftjaink úgy érzem kitartottak mellettünk, úgyhogy így köszönjük és hálásak is vagyunk nekük, hogy sikerült egy ilyen helyzetben is fennmaradnunk, mert ez valahol nekük köszönhető.