Gyárfás bácsi ecsetje

Szobra ott magasodik Sepsiszentgyörgyön a hajdani bazársoron, amelynek emeleti része a róla elnevezett képtárnak ad otthont. Körülötte gyerekek rohangálnak, simogatják, mint egy jóságos nagypapát, aki kezével festőecsettel csendes derűvel tekintget a jóval későbbi nemzedékekre.

A város egyik nagy szülöttje, Gyárfás Jenő a 19. század második felének elismert akadémikus és történeti festői közé tartozott, akit tehetsége és iskolázottsága a legnagyobbak közé emelhetett volna. Fő műve, legszebb alkotása a Tetemrehívás 1883-as végső változata, Arany János azonos című balladájának zárójelenete. Pesten kezdte el festeni, majd Erdélyben fejezte be, de hálából az állami ösztöndíjakért a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékozta, múzeumok szakosodása révén onnan került a Magyar Nemzeti Galériába.

Életképeivel Münchenben, Budapesten és Bécsben is sikere volt, ám a művészek klasszikus megélhetési gondjai hazavezényelték Háromszékre. Erdély-szerte igen foglalkoztatott festő-grafikussá vált, és ma már az hazatérő, népét szolgáló művészt tiszteljük benne. Műveit a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum Gyárfás Jenő Képtára és a Magyar Nemzeti Galéria őrzi, emlékezetét az utókor. A Debren patak partján épített műteremlakásának a városi önkormányzat közösségi kulturális célt szán.