Őrnagy a téren

Nagy valószínűséggel előtte készült a legtöbb kézdivásárhelyi fénykép. 1971 óta uralja a céhes város főterét Nagyvarjasi Oláh Sándor műve, amely 1942-ben született egy szoborpályázat „ihletésére”. A háromszéki szabadságharc Kökösnél hősi halált halt legendás ágyúöntője, Gábor Áron emlékét megörökítő szobrot Nagyváradon állították fel 1943-ban, első lakhelye az akkori Gábor Áron Hadapródiskola előtti tér volt, ám a történelem hamarosan süllyesztőbe helyezte a műalkotást.

Az őrnagy hazatérését az 1968-as megyésítés utáni pillanatnyi kedvező politikai konjunktúra tette lehetővé, 1971-ben szeptemberében foglalta el azóta is rendíthetetlen helyét. A folyamat eredeténél egy egykori tanár-tanítvány levélváltás áll, dr. Kováts Lajos többek között így írt Farkas Árpád költő-újságírónak „…Szívességre szeretném kérni egy Váradon tartózkodó közös ismerősünk, sőt, igen jó barátunk ügyében, aki itt elvesztette állását, s bármennyire is jólesik itt látni egyetlen barátomat, mégis állást kell szereznünk számára, mégpedig otthon.” A hazajuttatásban már Sylvester Lajos közíró, a megyei művelődési bizottság akkori elnöke vállalt főszerepet.

Az ágyúra támaszkodó őrnagy azóta is vonzza a tekintetet, közkedvelt találkozási hely, különös varázst kölcsönözve a céhes város egyedi építési stílusú főterének.

Csinta Samu