A Csókás vár

Valamikor réges-régen csodálkozva hallgattam nagymamám meséjét a Csókás várról és a tündérleányról, akinek levágták a haját, és szétszórták a vár oldalán. Amikor akkorára nőttem, eljártunk az erősdi Csókás  hegy oldalára árvalányhajat szedni. 

A hideg időjárás miatt, az idei év kicsit később hozta el a várva várt árvalányhaj megjelenését. Június első szombatján viszont nagy örömmel másztam fel a Csókás hegyre ahonnan belátni a szép Barcasági-medencénket, tisztán látszottak a Persányi-hegyek, a Királykő havas, a Cenk, a Bucsecs. Közben néztem az Olt kanyargós útját, és arra gondoltam, ilyen az ember élete is, vannak simább, egyenesebb szakaszok, utána meg  jön egy nagy kanyar, és így folytatódik, míg a Dunába, vagy véget nem ér. 

A hegyoldalban akkor kezdett virágozni a gyönyörű törpemandula, megpihentem a nagy tölgyfa árnyékában, majd azzal búcsúztam el, hogy jövőre ugyanitt találkozunk, el ne mozduljon, várjon vissza!

B.É.

Hasonló helyek

A „textiliskola”
Potsa József őméltósága
Fortyogófürdő ígérete
Büdös gödör áldásai
Erdély Széchenyije