Egy tanítóképző sorsfordulói

Sepsiszentgyörgy egy leglátványosabb épülete hívja fel magára a figyelmet a Székely Nemzeti Múzeum tőszomszédságában. A mai Mihai Viteazul Főgimnázium épületét az 1907-ben történt telekvásárlás után Herczeg Zsigmond tervei alapján húzták fel. A város és Szemerja falu egykori határa környékén a volt Wellenreiter sörgyár telkén, az egykori városmajorban 1908 és 1910 között felépített kétemeletes, két tömbből álló intézmény eredetileg az 1899-ben létesült tanítónőképzőnek adott helyet. 

A trianoni döntést követő impériumváltás nyomán 1920-tól román tannyelvű tanítónőképzővé alakították, 1938-1940 között ifjúsági oktató- és nevelőközpontnak adott otthont. A bécsi döntés után visszakapta eredeti rendeltetését, 1944-ig immár Református Tanítóképző -Intézet és Líceumként. „Mi sem mutatja világosabban, hogy az új erdélyi református tanítóképző székhelyéül adottságainál fogva Sepsiszentgyörgy volt a legalkalmasabb város, mint az a tény, hogy bár az intézetigazgatója a szervezés munkáját csak szeptemberben vehette kézbe, sikerült a megnyitott líceumi I. osztályt rövid idő alatt örvendetesen benépesíteni” – áll a képző évkönyvében. 

A második világháborút követően 1948-ig még tanítóképző működött ott, utána tiszti iskola, 1961-től kezdődően pedig folyamatosan középiskola. 1990-től kezdődően a sepsiszentgyörgyi román nyelvű oktatás fellegváraként tartják számon.

Csinta Samu