Kászonország

Ilyen nevű országot fölösleges keresni a térképen, annál inkább szerepel Kászonszék, Kászon vidéke, Kászonok, Kászon fiúszék elnevezés alatt az a bő 300 négyzetkilométernyi  önálló székely szék, amely a 15. századtól Csíkszék fiúszéke volt. Népe öt községben, Kászonaltízen, Kászonfeltízen, Kászonjakabfalván, Kászonimpéren és Kászonújfaluban él. A hajdani Magyarország területi-adminisztratív rendszerébe való gyors bepillantáson túl érdemes azonban meg-megállva ma is átautózni a Kászon-patak mentén pompázó vidéken. 

A kommunizmus fél évszázada során a térség egyre elszigeteltebbé vált, az egyre romló minőségű utak miatt amolyan „világvége” címke került rá. De ugyanez a javára is szolgált, hiszen periferikus fekvése, elzártsága okán legtovább megőrizte a székely népművészet hagyományos formáit. A kászonszéki népi kultúra, a különböző rendeltetésű önálló épületekkel tűzdelt udvarok tágassága leginkább az egykori állattartással volt kapcsolatos. A mai látogató ma is talál még olyan, életvitelszerűen lakott és használt gazdaságokat, amilyenek egyre inkább csak skanzenekben fellelhetők.

Akár Csíki-medence, akár a Felső-Háromszék felől gurulnak át a Kászonokon, ne felejtsék el magukkal vinni az emlékezés koszorúját. A Nyerges-tetőn ugyanis az 1848-as szabadságharc hősi székely ellenállóinak emléke kötelező megállásra szólít fel.