Dálnoki legendák

Dálnok sohasem fulladozott a névtelenség mocsarában. A völgyek közé szorult háromszéki falu „marketingjéről” elsősorban az egyre vitatottabb történelmi jelentőségű parasztvezér, Dózsa György gondoskodott, de ott töltötte gyermekévei egy részét Barabás Miklós festő is. A hétköznapok szürkeségének enyhítéséről pedig az átlagosnál jóval nagyobb birtokon gazdálkodó kisnemesek, nagygazdák gondoskodtak, akik révén Dálnok az egy főre eső kúriák száma tekintetében egy globális méretű képzeletbeli toplistán is éllovas helyet foglalna el. 

Legendáriumának kevésbé ismert része, hogy a falu életére jelentős hatást gyakorló régi és tekintélyes Beczásy család egyik őse, Kristóf rengeteg pénz örökölt az apjától, Emánueltől, és vásárolt néhány fajlovat – foltos lovakat, ahogy nevezték. A különleges lovak híre eljutott I. Károly román király udvarába is, a kíváncsi uralkodó nem restellt Dálnokig jönni, hogy ő is vásároljon két lovat. Kristóf nem akart kötélnek állni: „Nem eladók!” A király azonban nem tágított, rövid idő múlva visszatért, hogy meggyőzze Beczásy urat. 

Végül egymás tenyerébe csaptak, a történet pedig a következő kedves legendává változott. Károly király akkora erdőt ajánlott fel cserébe, amekkorát a hőn óhajtott két ló egy nap alatt körbe tud járni. Így jutott Kristóf egy hatalmas erdőrészhez Kommandón, a területet pedig ma is Beczásy erdejének hívják.

Csinta Samu