Őzbak drótszamáron

A Görgőről Sugásfürdőig tekerni mindig élmény. Bár már régen túl vagyok a kamaszos bevállalósdin, szeretem csapatni lefele: a Schwalbe szerintem jól betapad, az első villa csendben dolgozik, a hátsó teló szinte egyenletessé teszi a lejtőzést. Néha azért bennem van a kisördög: itt egy lépcsős szintkülönbség, emelkedjek el, ne nagyon, csak az ízéért, nem uralom annyira a fenevadat, mint a srácok a nagy sípálya mellett a downhill pályán. Kígyózik lefele a bringaút, ennél a sebességnél és izgalomnál sem lehet eltévedni, a hegyimentős csapat sokat szöszölt a bringajelzésekkel. A levegő csak rövid, de intenzív adagokban jön: ez lenne az adrenalin? Végül is megérdemlem, megdolgoztam érte: Előpatakról a borvízforrástól fel a Havadig egészen “combos” a mászás. Jól kijelölve ez is, és persze jól megizzadva.

Na jól van, lent vagyok. Az Erzsébet borvíz frissítő, az arcomról a só, a szemüvegről a sár is lemosva már. Azt hiszem, lemegyek a régi úton, a Telegrafon, ha úgy tetszik. Május van, a természet tombol: hátha az Avason újra látok őzbakharcot.

Godra Árpád