Segélykiáltás a tamásfalvi kúriáért

Székelytamásfalváról először abban az összefüggésben hallottam, hogy Háromszék egyik legjobb természeti adottságú futballpályájával rendelkezik. A Kézdivásárhelytől 15 kilométerre délnyugatra a Zabola-patak és a Feketeügy találkozása közelében, a Nagyvölgy néven ismert síkságon fekvő település ennél jóval híresebb látványossága azonban az 1810 és 1820 között épült Thúry-Bányai-kúria.

A falu alapítójától a Tamásfalvi családtól kapta a nevét, amelynek két tagja – Tamásfalvi Gergely és Tamásfalvi György – Zsigmond magyar király idejében 1515-ben derekasan kivette a részét a török elleni harcból, vitézségükért kapták a birtokot, ahol megalapították Tamásfalva községet. A család kihalása után a Thúry, majd 1865-ben a Bányai család birtokába került. A késő klasszicista-empire stílusban emelt kúria kétszintes, tört síkú tetőzettel fedett épület, főhomlokzatán klasszicista díszítőelemekkel, a központi lépcsőfeljárót balusztrád, dór félpillérek, valamint pilaszterek díszítik, tetejét háromszögű timpanon koronázza.

Az épületet 1973-ban kultúrotthonná alakították át, a központi helyiségek egy részét egybenyitották, a színpad és a nézőtér kialakítása érdekében végrehajtott módosítások azonban finoman szólva sem használtak az ingatlan építészeti értékének. A felújításra váró, de látogatható épület Háromszék segítségért kiáltó egyik történelmi emléke.