A kőszínház

Erdély legkeletibb kőszínházának története 1948-ban kezdődött, amikor Sepsiszentgyörgyre költöztették a Kolozsvári Dolgozók Színházát. A Kossuth utca 3. szám alatti, azóta lebontott Kupferstich-ház udvarán lévő szeszgyárból, későbbi szódavíztöltődéből átalakított teremben lelt első otthonára, de gyakorlatilag már az 1948. augusztus 23-i nyitóelődáson – Szemlér Ferenc Egy híd elkészül című, igencsak pártos egyfelvonásosát mutatták be – bebizonyosodott, hogy az Állami Magyar Népszínház nem fér el a 200 kényelmetlen faszékkel felszerelt, parányi színpaddal rendelkező teremben.

A ma Tamási Áron nevét viselő teátrum 1958. december 30-tól költözhetett méltó otthonba. Az akkoriban már igen elhanyagolt állapotban lévő mozitermet építették át és korszerűsítették, az ötvenes évek szürkeségében pazarnak tűnt a belső kialakítás, ahol nagy falfelületeket borított az Olaszországból származó vöröses-drappos színű travertin márvány. Különleges figyelmet fordítottak a belső dekorációra is, a domborművek és freskók Bordy András, Barabás István, Izsák Márton, Csorvássy István, Piskolti Gábor képzőművészek munkáját dicsérik.

Az évtizedek kényszerű körülményei közötti, igencsak hullámzó művészi színvonalú produkciók után a kilencvenes évektől kezdődően ország legjobbjai közé emelkedő, idén 75. születésnapját ünneplő társulat előadásai hívogatják a falak közé a nézőket.

Csinta Samu