A központ

Sepsiszentgyörgy központja szinte tökéletes lenyomata az idők és városrendezési trendek változásának. Az ötvenes évek látványát már egyre kevesebben tudják felidézni: a vasárnapi korzón fel-alá sétáló, ünneplőbe öltözött családok, a park sarkán a kakasosokkal, valószínűsíthető végállomásként az akkoriban Székelyként ismert, ma Sugás-kertként agonizáló vendéglővel, a maga flekkenével, de legalább egy korsó sörével.

Ezeket az időket zárta le a kommunizmus átépítési őrülete. A Kossuth utca központba torkolló részét lebontották, a régi házak helyén tömbházsor, illetve a szálloda toronyépülete nőtt ki a földből. Az egykori lakosok közül sokan sokáig jártak még vissza, leültek a lépcsőre, sírtak egyet, aztán indultak az új blokklakásokba. Volt, aki valahányszor megrészegedett, oda, a régi helyre ment haza.

A visszahozhatatlan városképet ma megújult, igazi közösségi térré alakított központ pótolja. A kávézók, sörözők által övezett téren az ember szíve megtelik a jó hangulatban ejtőző felnőttek, csivitelő, rohangáló gyerekek látványától. A városlakók már belakták az autós forgalomtól mentesített teret, amely a találkák megbízható helyszínévé vált, ahová vendégeiket is elhozzák a szentgyörgyiek. Onnan nézhetnek szerteszét: az ott a régi bazársor, az a Sissy királynő emlékéről Erzsébetnek elnevezett park, fölötte meg az épület, ahol a székely szabadságharc ágyúöntésének története elkezdődött. És ez csak a kezdet.