Ozsdolai emlékek

Hajdanán a történelmi Magyarország keleti részének egyik határközsége volt, az utolsó erdélyi település a Foksány felé vezető úton. A Kézdivásárhelytől 9 kilométerre keletre fekvő település nevét a néphagyomány egy Osd nevű székely és ottani birtoka alapján az Osd-ólja szóösszetételből magyarázza, először 1332-ben említik Usdula néven. A község határában a Putna-szorosban levő Jáhoros-pataknál látható a Plájások egykori várának romja. Ozsdolán volt Szapolyai János hadvezére, Kún Kocsárd családjának ősi fészke is, míg a 16. században adományba kapott Hunyad vármegyei birtokára nem telepedtek.

A 1212 méter magasra kapaszkodó, Erdélyt Havasalfölddel összekötő Ozsdolai-hágó – Via Vrancha, ahogy Apor Péter történetíró jóvoltából megismerhettük, ma Kádár-útnak nevezi a népnyelv – mindig fontos átkelőhelynek számított. Az ozsdolai kádárok itt hordták át a hordókat a vráncsai borvidékre, onnan meg hozták hazafelé a jóféle borokat. 

Ozsdolán már 1332-ben plébániatemplom emelkedett, amely az 1802-es földrengéskor teljesen elpusztult, a jelenlegit 1929. május 25-én szentelte fel Szent Mária Magdolna tiszteletére Csík-Tusnádi Kovács Miklós. A község főterén áll Háromszék egyetlen épen maradt millenniumi emlékműve, amelyet jegyei alapján a híres olasz eredetű ojtoztelepi faragómester, Pittino Anselmo készíthetett.

Csinta Samu