De mikor kirándulunk?

De mikor kirándulunk?


A ’80-as évek bármelyike lehetett. Újra izgalmas a reggel, előkerül a barna pántos zöld hátizsák, kirándulunk! A szalonnát, hagymát anyu pakolja, apja a kisbaltát, a tegnapi Megyei Tükört és a gyufát.

Rövidesen a Három Rózsánál, Kató néninél vártuk a buszt, irány Sugásfürdő. Lenyűgözött a busz látványa, tetején hatalmas gáztartályok, akár egy szovjet űrhajó. Ilyet csak a Misában láttam múlt héten az óvodában. Gagarin ma már nem leszek, gondoltam, de legalább gombászunk. Engem csak az őzláb érdekel, abból is csak az, ami a látószögembe kerül. Válogathatok, mert a Szármány pusztájától a Görgőig rengeteg van.

A busz megáll a tetőn, persze ha erre külön megkérjük a sofőrt, de hát ez akkoriban nem okozott gondot. Túl vagyunk már a Szármányon, az út a Gyertyános kútig egyre meredekebb. Már a gomba sem érdekel, fáradt vagyok, de főleg éhes. Valamennyi érzékszervemet belengi a sült szalonna barnás zsírjának varázsa, amint beborítja a vekniszeletet, a hagyma is már jól átitatva rajta. Csendben haladunk mind az öten, de a szalonna képzeletbeli illata nem enged. Én már nem bírom: „Apja, mikor kirándulunk már?”

Godra Árpád

Hasonló helyek

A „textiliskola”
Potsa József őméltósága
Fortyogófürdő ígérete
Büdös gödör áldásai
Erdély Széchenyije