Háromszék lóháton


Gyerekkoromban imádtam a lovakat. Nagytatám rendszerint ló vontatta ekével szántotta fel a kertet, én közben pedig a ló hátáról, a magasból csodáltam a tájat. Nagyon kicsi voltam, nincs sok emlékem erről, de talán itt indult a lószerelem. Majd az iskolás évek alatt a lovardákban folytatódott. Aztán kimaradt. Évekig nem is gondoltam rá. Egészen addig, amíg Sepsiszentgyörgyre költöztem, és a közeli település, Árkos lovardájába nem tévedtem. 

Több év kihagyás után eléggé feszült volt az első néhány méter megtétele a pályán. De ott volt mellettem az oktató, aki minden szösszenetünkre figyelt. Óvatosan, lépésről-lépésre szoktunk össze a lóval. Egészen addig, amíg el nem jött a pillanat és a lovarda falain kívülre merészkedtünk. Leírhatatlan az érzés, amikor a mezőkön vágtázunk a ló hátán. Az erdőben a szlalomozunk a fák és bokrok között. Megyünk dombon, patakon át, énekelünk, kacarászunk, eggyé válunk a természettel. 

Hálás vagyok, hogy újra megtapasztalhattam ezt az érzést ennyi év után, hogy újra lehetőséget kaphattam. Ajánlom mindenkinek: ha Háromszékre jön, próbálja ki és legalább egyszer menjen el lovagolni.

KO

Hasonló helyek

Arénaérzés
Két keréken Sugásfürdőre
Elek apó intelmei
Szabó Jenő, az ember, aki a víz alatt él igazán
Múzeumi kilátások