Kilátás a kőhídról


Bandukolunk fekete nejlonzsákkal a hátunkon, benn egyre gyűl a szemét. Közben az ember túlcsorduló örömmel hallgatja, amint a tízesztendős kislány a maga nyelvére átültetve adja át az otthon hallott környezetvédelmi intelmeket. A „mit miért ne” érvrendszer továbbfejlesztve, egyre letisztultabb, közérthetőbb formában, mint a mesében, ahol a jó és a rossz, a szép és a csúnya egyértelműen, maszatolás nélkül különválik.
A kanyar után feltűnik a nemrég felújított kőhíd. Még az 1800-as évek végén építette saját erejéből Sepsiszentkirály faluközössége, hogy könnyebben át tudjanak járni állataikkal, szekereikkel a ma Benedekmezőként ismert területekre. Fehéren világít, hiába, a homokkő is hálás a tisztogatásért. Tízméteres magassága némi kilátást is biztosít. Nem túl messzire tekintőt, de amit nem látunk, azt megtoldjuk a képzeletünkkel, az emlékeinkkel.
Belátni onnan Háromszéket, Székelyföldet, amit nem tudunk, ami homályba vész, annak utánaolvasunk, -nézünk, -kérdezünk. Mert mesélni kell róla, tisztán, érthetően, saját élményeinket is beleszőve. Értük-velük érdemes kiállni a kőhídra.

Csinta Samu

Hasonló helyek

Bakancslistás őszi élményem
Felszáll a pára a tó fölött
Bikfalva, az évszázadokon átütő gazdagság
Háromszéki Balaton
A Csókás vár