Udvarterek városa

 Mintha még mindig a kései középkor levegőjébe szippanthatnánk bele, úgy kukucskálunk be a kézdivásárhelyi főtér épületsora között kiinduló udvarterek világába. Az egykor jelentős céhes iparral rendelkező város egyik különlegessége, hogy a főteret, az egykori piacteret övező házak kapui gyakorlatilag egy-egy udvartérnek nevezett utca végei. Korábbi források 73 ilyen udvarteret említenek, ma 72 található a városban.

A település a trapéz alakú vásártér körül létesült. Az első telepeseknek a tér négy oldalán osztottak azonos nagyságú, keskeny telkeket, amelyeken vásárok alkalmával portékáikat közvetlenül a házuk, műhelyük elé, a piacra rakhatták ki. A főteret gyűrűként körülvevő szalagtelkek, az udvarterek máig meghatározzák a város egyéniségét. A keskeny, négy méter szélességet meg nem haladó sikátorok hossza 25-180 méter változott. Létrejöttüket, illetve fennmaradásukat a kézműves lakosság életformája, valamint a székely örökségi törvény magyarázhatja. Az apai telek ugyanis egyenlőképpen oszlott a gyermekek között, a családok így a szűk telek hosszában kezdtek terjeszkedni. Erre utalhat a Jancsók, Csiszárok, Baloghok, Kovácsok, Ráczok, Szőcsök udvartere elnevezése is. A székely örökségi törvény megszűnését, 1851-et követően más is bekerülhetett az udvartér közösségébe, így elnevezésüket fokozatosan számok váltották fel.

 Csinta Samu