Nagyajtai híd, a monarchikus örökség

Ha utunk Nagyajtán vezet át, talán csak annyit veszünk észre, hogy a székely falvak építkezésére egyáltalán nem jellemző közúti vashídon kelünk át. Az 1901-ben épült híd műszaki értelemben is kuriózumnak számít, a teherbíró szerkezet fő eleme ugyanis a híd két hosszanti peremén végighúzódó rácsos tartó. Az osztrák tervező választását az magyarázhatja, hogy ekkora fesztávnál ilyenfajta rácsos gerenda számított anyagfelhasználás szempontjából a leggazdaságosabb tartószerkezetnek.

A még az Osztrák–Magyar Monarchiában épített nagyajtai híd szavatossági ideje alig több mint tíz éve járt le. Erre, valamint a múlt évszázad elején vállalt százesztendős szavatossági kötelezettségükre a kivitelező bécsi cég levélben figyelmeztette a helyi illetékeseket – és arra is, hogy a továbbiakban már nem vállalnak felelősséget az építmény karbantartásáért. Természetesen felajánlották, hogy új szerződési feltételek mellett készek a továbbiakban is gondját viselni a hídnak.

A nagyajtaihoz hasonló konstrukció a vargyasi és néhai sepsiszentgyörgyi Olt-híd is, utóbbit az 1980-as években bontották le, miután már nem felelt meg a megnövekedett forgalmi követelményeknek. A nagyajtai vashíd bő évszázad után is állja a sarat. Ipartörténeti műemlékként és kulturális örökségünk részeként egyaránt.

Csinta Samu