Múzeumi kilátások

Aki Sepsiszentgyörgyön sétálva „túlmerészkedik” az Erzsébet-park déli sarkán, óhatatlan megáll a Székely Nemzeti Múzeum imponáló épülete előtt. Az intézményt 1875-ben alapította a kor egyik háromszéki nagyasszonya, özvegy Cserey Jánosné Zathureczky Emília, a jelenlegi otthona megtervezésére Kós Károlyt kérték fel, a stílusában egyszerre ősi és modern épület 1911-1912-ben épült fel. A többek között az első magyar skanzent létrehozó SZNM modern mindig nemzeti múzeumként működött, szervezte és irányt szabott a székelyföldi kulturális-tudományos életnek. Az 1920-as években helyszínül szolgált például Bartók Béla sepsiszentgyörgyi koncertjének, otthonául Domokos Pál Péter csángó folklórt célzó első fonográfos kutatása eredményeinek, valamint egy Székelyföld-monográfia előmunkálatait is magába foglaló 1929-es emlékkönyv megjelenésének.

Napjainkban megújulási folyamaton megy át a több mint évszázados épület, és a kor minden kihívásának eleget tevő kulturális intézményként szeretne „visszatérni”. Benne Gábor Áron ágyújával, a Zsoltárok könyvét tartalmazó legrégibb fennmaradt magyar bibliafordításnak számító, úgynevezett huszita bibliával, az Apor-kódexszel vagy az 1559-ben Krakkóban kiadott, sokáig elveszettnek hitt könyvritkasággal, a Székely-krónikával.

Kós Károly épületéből messzire tekintő és szép a kilátás. És nemcsak a 22 méter magas toronyból.

Csinta Samu