Felszáll a pára a tó fölött


Az élmény így él bennem: reggel hét, fél nyolc között felérek a gerincre, egy irtásos helyen megállok, lenézek a mélybe, ahonnan sűrűn gomolyog felfelé a hajnali pára. Néhány perc múlva már a tó tükre is megcsillan, pőre szendeséggel kínálja magát, mint nagy festők fürdőből kilépő nimfái. És akkor megenni a tojásrántottás szendvicset, és továbbindulni új élmények felé.

A Szent Anna-tónak ezért az arcáért persze áldozatot kellett hozni. Hajnalok hajnalán kelni, vonatra ülni, Sepsibükszádon leszállni, az alig pirkadatban nekifordulni a Csomád oldalának, hogy aztán hét és fél nyolc között az ember lenézhessen az irtáson. Már jó ideje csak emlékeimben idézem fel azt a pillanatot, évtizedek óta autóval megyek a tóhoz, no meg a Mohoshoz, hiszen a tőzegláp is a kihagyhatatlan programpontok közé tartozik. De ha megállok a tó partján, és behunyom a szemem, már hallom is a hajdani sátortáborok hangját: Jenő, gyere mosogatni!

Ma már rezervátum, táborozni nem lehet a parton, legfeljebb körbesétálni a vizet. Persze vigyázva, hiszen bármikor megjelenhet egy általunk „elrontott” medve, és igazából ő van otthon arrafelé. Az élmény azonban, amikor felszáll a pára a tó fölött, bármelyikünké lehet.

Csinta Samu

Hasonló helyek

Bakancslistás őszi élményem
Kilátás a kőhídról
Bikfalva, az évszázadokon átütő gazdagság
Háromszéki Balaton
A Csókás vár